Hogyan viszonyulnak a kelet-közép-európai országok, különösen Magyarország, a közvetlen külföldi befektetésekhez és azok hazai szabályozásához? Van-e lehetőség a multinacionális vállalatok tevékenységét befogadó nemzeti keretek összehangolására? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett november 16-án Muthucumaraswamy Sornarajah, a Szingapúri Nemzeti Egyetem nemzetközi jogászprofesszora és Kutasi Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének vezetője Sándor Lénárd, az NKE EJKK Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Jogi Központjának vezetője moderálásával az NKE -n.
A régmúltba nyúlnak vissza a nemzetközi jogi viták arról, hogy a külföldi vagy transznacionális gazdasági tevékenységeket helyi vagy külső szabályoknak kell-e szabályozniuk. A neoliberális gazdasági elmélet legalább az 1990-es évek óta tartó széles körű dominanciájának eredményeként azonban a nemzetközi gazdasági jog olyan módon átalakult, amely a transznacionális gazdasági érdekeket részesíti előnyben az államok szabályozási hatáskörével szemben. Például a nemzetközi beruházási bíróságok széles körű hatáskörrel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy felülvizsgáljanak és „megbüntessenek” egy országot annak a nemzeti döntéshozó testülete és a közpolitika magatartása miatt. Mindez jelentős hatáskör-átcsoportosítást jelent a szuverén államoktól a nemzetközi bíróságok felé, amelyek felülvizsgálati jogkört gyakorolnak a pénzügyi intézmények, valamint az olyan létfontosságú természeti erőforrások ellenőrzése felett, mint a villamos energia vagy az energiatermelés.
Az eseményen elhangzott, hogy a fejlett gazdaságok szintjére való felemelkedést célul kitűzve a rendszerváltást követően a kelet-közép-európai országok elfogadták a washingtoni konszenzust és az annak alapjául szolgáló nemzetközi jogrendszert. Azonban, ahogy a bevezető megjegyzések rávilágítottak arra, hogy nem minden gazdaság akar csatlakozni a külföldi befektetések egységes szabályozásához, mert félnek attól, hogy elveszítik versenyelőnyüket. Ha globálisan vizsgáljuk a kérdést, az eredetileg a latin-amerikai országokra kidolgozott egységes szabályok nem váltak csodaszerré a szabad piacgazdaságban a kereskedelem és a gazdaság liberalizációjára való áttérésért küzdő országok számára.
M. Sornarajah professzor elmondta, hogy a nemzetközi befektetésekért folytatott verseny az USA által vezetett washingtoni konszenzuson kívüli országokban a versenyfutást és a szabályozás leépítését erősítette, így a külföldi befektetők számára kedvező jogi környezet előnyeit keresve a délkelet-ázsiai országok nagymértékben függővé váltak a multinacionális vállalatoktól.
Ezzel szemben Kelet-Közép-Európának sikerült kihasználnia a nyugati piac közelsége által biztosított stratégiai helyzetét, és a külföldi befektetéseket a helyi gazdaságokba való integrációhoz jobban illeszkedő módon vonzotta. Ennek köszönhetően, ha a V4-országok meg tudják állni a helyüket a külföldi befektetőknek való eladósodással szemben, akkor a Kelet és a Nyugat közötti híd szerepét tölthetik be. Kutasi Gábor intézetvezető kiemelte, kulcskérdés marad, hogy hosszú távon is mellettünk lesznek-e az elérendő gazdag piacok, amely jelenleg az egyik versenyelőnyünket jelenti a globalizált világunkban.
Szöveg: Doucha Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes