Új űrkorszak hajnalán

 

Bármilyen űreszközt is küldött eddig Magyarország a világűrbe, az mindig működött, ez az a referencia, amelyet a jövőben jobban ki kell használni és előkelőbb helyet szerezni a világ űrkutatásában – erről is szót ejtettek a Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely és az Amerika Kutatóintézet esti rendezvényén. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem is helyet kap a területtel foglalkozó 17 magyar egyetem között, az intézményben ugyanis az űrjog, az űrdiplomácia, valamint az űrrel kapcsolatos gazdasági, biztonság – és védelempolitikai kérdések kutatása zajlik.

A Donald Trump amerikai elnök által megalapított Space Command, a Biden-adminisztráció űrpolitikája, vagy a NATO idei csúcstalálkozóján elhangzott nyilatkozat, miszerint az űrben is lehet olyan támadásokra számítani, amelyek a szövetség kollektív védelmi záradékát aktiválják – indokolta az Amerika Kutatóintézet űr iránti érdeklődését köszöntőjében Mártonffy Balázs, intézetvezető. Bartóki-Gönczy Balázs a Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely vezetője elmondta: napjainkban az új űrkorszak hajnalába léptünk, amikor a korábbitól sokkal több állami, sőt magáncégek is részt vesznek az űr meghódításában. Ráadásul az általános geopolitikai feszültség kivetül az űrtevékenységre is, ami a fegyverkezési versenyben nyilvánul meg. A bolygónk körül lévő kritikus infrastruktúrák miatt pedig a kibervédelem űrbéli aspektusa is a figyelem középpontjába kerül.

Elkészült Magyarország 2030-ig szóló űrstratégiája, a kutatási tevékenységben „komoly talapzatot” jelenthet a Visegrádi Együttműködés – erről a Külgazdasági és Külügyminisztérium Űrkutatásét és Űrtevékenységért Felelős Főosztály vezetője, Szesztai Dávid beszélt. Kifejtette: a pandémia bebizonyította az űrszektor válságállóságát, hiszen ennek a területnek a kutatásai-fejlesztései 10-15 éves távlatban értelmezhetők, így áthidalják a néhány évig tartó válságokat. A főosztályvezető emlékeztetett Bay Zoltán 75 éve végzett Holdradar kísérletére, amely óriási presztízst jelentett és megteremtette az ezzel a területtel foglalkozó tudósgeneráció alapját. 2015-ben az Európai Űrügynökségnél elnyert teljes jogú tagságunkkal pedig „beléptünk a Bajnokok Ligájába”, ma számos jövőbe mutató tudományos programban veszünk részt. Ezek egyike például a Hold körüli Lunar Gateway űrállomás magyar műszereinek fejlesztése. Szesztai Dávid Magyarország űrstratégiájának három fő céljáról is beszélt. Ezek egyike nemzetgazdasági, amely egy krízisektől független, gazdaságilag megtérülő, fenntartható gazdasági fejlődést célzó űripart szeretne. A másik, diplomáciai cél az űripari óriásokkal való együttműködésre helyezi a hangsúlyt, míg a harmadik a tudásbázis megteremtésére fókuszál. Ennek kapcsán a főosztályvezető megemlítette, hogy Magyarországon 17 egyetem, köztük az NKE foglalkozik valamilyen módon az űrrel, komoly cél ezek valamilyen módon történő összekapcsolása.

„Versenyképes és zsúfolt”, emellett biztonsági kihívás – a Föld körüli űr jellemzői az Egyesült Államok űrpolitikájában, amelyről Csizmazia Gábor, az Amerika Kutatóintézet kutatója beszélt. Elmondta: az USA-ban az űrpolitika az a terület, ahol kétpárti konszenzus van, egyetértenek például abban, hogy az űr a nagyhatalmi versengés központi területe, de abban is, hogy egyre nagyobb szerep hárul az űrtevékenységben a kisebb állami - és magánszereplőkre. Szintén kétpárti támogatás övezi a Trump elnöksége alatt létrehozott űrhadosztályt, a Space Force – t, illetve a Biden-adminisztráció is folytatja és növekvő anyagi forrásokkal támogatja az emberes holdutazást célzó Artemis-programot.

Az űrtevékenység Kínában is népszerű, a lakosságot az ottani hatalom olyan irányba tudta mozgósítani, ami miatt a küldetések felkapottá váltak – erről Edl András, a Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely kutatója beszélt előadásában. Azt is mondta: hasonlóság van Oroszország és Kína űrrel való gondolkodásában, ennek egyik látható jele a 2015-ben alapított légi – és űrerők Oroszországban, illetve a stratégiai támogató erők létrehozása Kínában. Az Egyesült Államok ezekre válaszul hozta létre a Space Force-t. Edl András beszélt az orosz katonai űrtevékenység eddig nem jellemző aspektusáról, annak a műhold elhárító fegyvernek a tesztjéről, ami idén novemberben a Nemzetközi Űrállomás legénységének evakuálásra való felkészítését hozta magával. A katonai fejlesztések fő iránya azonban nem ez, inkább bizonyos űreszközök követésére alkalmas műholdak fejlesztése – hangzott el.

Az Európai Unió rendeletekben fogadja el – új pilléreket is tartalmazó - űrstratégiáját és a hét éves költségvetésekhez igazítja – számolt be előadásában Bartóki-Gönczy Balázs a Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely vezetője. A célokhoz, mint például a világűrhöz való önálló, szuverén hozzáférés saját képesség építéséhez pénzeket is rendel a 2021-2027 közötti időszakban. Az EU-nak számos stratégiai jelentőségű programja van a területen, egyikük az önálló európai navigációs rendszerhez kapcsolódik. Szintén fontos pillér az ún. „világűr megfigyelési rendszer”, azaz információgyűjtés a világűrben zajló tevékenységekről. Míg az első időkben öt, napjainkban már 15 milliárd eurót költ az Európai Unió űrstratégiájára – derült ki az előadásból.

 

Szerző: Tasi Tibor

Fotó: Halápi Katinka