Nem rémhír, hanem realitás

Európa és a formálódó amerikai-kínai hidegháború címmel rendezett előadást a House of European Affairs and Diplomacy nevű diákszervezet.

Az október 20-ai, koraesti időpont ellenére szinte teltházas esemény nyitókérdéseként a doktori fokozatát Szingapúrban szerzett moderátor, az NKE volt hallgatója, Balázs Dániel arra volt kíváncsi, milyen szerepet tölt be Európa a kínai külpolitikában.

A válaszadást P. Szabó Sándor, az NKE Kína-tanulmányok Tanszékének vezetője kezdte. Mint mondta, az ázsiai nagyhatalom számára rendkívül fontos az EU-val való kapcsolat, hiszen a legnagyobb kereskedelmi partnerről van szó. Kulcskérdés ezért, hogy az uniós tagállamok mennyire vonódnak be az USA-Kína konfliktusba.

Az amerikaiak a Marsról jöttek, Európa a Vénuszról – e gyakori hasonlat említésével vette át a szót Csizmazia Gábor, az Amerika Kutatóintézet munkatársa, ezzel is jelezve: a két hatalom közti értékközösség távolról sem egységes. Az érdekeket illetően sincs nagyobb harmónia. E téren kontinuitás van Biden és Trump között, a kínai reláció kapcsán is ez látszik és az EU támogatása is jellemzően addig tart, amíg az amerikai érdekeket szolgál.

A hidegháború kifejezés Kína és az USA kapcsolatát illetően mind gyakoribb – vetette fel Balázs Dániel. Valóban itt tartunk?

P. Szabó Sándor szerint ma még nem helyes e kifejezés. Hiszen’89 előtt nemcsak katonai ellentét, hanem gazdasági választóvonal is elkülönítette a két blokkot. Ma ellenben az a helyzet, hogy bár Kína katonailag szemben áll az USA-val, tudott vigyázni arra, hogy e viszály ne húzódjon át politikai és gazdasági területre. Mostanra azonban e törésvonalak áthúzódását egyre kevésbé tudják megakadályozni, s azok gazdasági és politikai színtérre is átterjednek. „Ezerrel sodródunk egy hidegháborús állapot felé; az EU rá fog kényszerülni, hogy válasszon, és Amerika mellé fog állni – összegezte válaszát P. Szabó Sándor. Jelek mutatnak arra, hogy megszűnik a kereskedelmi és politikai együttműködés. Zajlik a koalícióépítés mindkét oldalon. „Kérdés, hogy megússzuk-e. Hiszen ez nem rémhír, hanem realitás.”

Csizmazia Gábor szerinti is átmeneti állapot van. A hidegháború fogalmát illetően emlékeztetett: ’89 előtt technológiai versenyben is álltak a nagyhatalmak. S ez ma is elindult: elég csak a kínai hiperszonikus rakétára gondolni. A szakértő megjegyezte: ez a kísérlet azt is bizonyította, hogy – minthogy az űrfegyver megkerülte a Földet – immár nemcsak az északi, de a déli féltekéről is érkezhet támadás az USA felé.

S hogy milyen tényezők állnak a Kínai Népköztársaság felemelkedése mögött?

A történet a ’78-ban indított reformokkal kezdődött – válaszolta P. Szabó Sándor. Azok a gazdaságot és a politikát is érinették. Akkor indult be az az erőteljes növekedés, amely az országot mára globális nagyhatalommá tette – tudományos és technikai értelemben is. Erre alapozva erős Kína ma politikai befolyással bír, közben katonai erejét is dinamikusan növeli: óriási összegeket költ haderőre.

A 2008 világválság nyomán megjelenő jelenségek – protekcionizmus, ellátási láncok rövidülésének igénye – a Covid-krízis után felerősödtek: deglobalizáció indult. Mind népszerűbb gondolat a gazdasági interdependencia csökkenése, a saját piac védelme „Az új világrendet a szabadkereskedelmi intézményeinek háttérbe szorulása jellemzi. Ez pedig „kedvező” környezet az Egyesült Államok és Kína távolodásához, egymástól való elszakadásához” –  fogalmazott a szakértő.  

 

Szöveg: Kovács Lilla

Fotó: Szilágyi Dénes